-Szóval Miát igazán szeretted? - kérdezte a lány, akivel Máté volt.
-Igen, azt hiszem szerelmes voltam belé. - mondta kicsit elpirulva egykori szerelmem.
-Juuj, az egyetlen unokatesóm szerelmes volt! - mosolygott a csaj.

Szóval ő nem a barátnője? Csak az uncsija? Ez tök jó! Mármint nem azért, mert még mindig szeretem, vagy valami ilyesmi, ez nem igaz. Csak valahogy mégis ott motoszkál az az érzés bennem, hogy nem szeretném, ha ilyen könnyen elfelejtene.

Sajnos kimentek a boltból, szóval több dolgot nem tudtam meg.

-Kicsim, merre vagy? - hallottam anya hangját.
-Itt vagyok anya!
-Jajj, hála az égnek, már mindenhol kerestünk!
-Igen, csak próbáltam egy pólót, de nem lett jó - füllentettem

A vásárlás további része, és az egész hétvége meglehetősen unalmasan telt, szóval nem szeretnélek titeket untatni ezzel. Egész idő alatt Laci és Misi jártak a fejemben.

Hogy ki az a Laci és Misi? Két srác, de erre gondolom már te is rájöttél. Szóval pár szót róluk:

Laci már több, mint 2 éve tetszik, jobban mondva szeretem. Igen, ha számolgatsz, rájösz, hogy közben Mátéval is jártam. Azért jártam vele, hogy sikerüljön elfelejtenem Lacit, de nem jött össze, és eléggé meg is kedveltem Mátét. Igazából azért szakítottam vele, mert szemétség volt a részemről, hogy egy ilyen aranoys fiúval járok, közben pedig más után epekedek. Laci után. Laci osztálytársam, igazából csak tavaly kerültünk egy osztályba, addig ő D-s volt, és nem tudom miért, de áttették hozzánk, így szerencsére mostmár osztálytársak vagyunk. Bár Laci nem szeret engem, ezzel tisztában vagyok, de attol mág én szeretem őt.

Misi is tetszik de ő csak pár hete, és nm vagyok belé szerelmes, csak tetszik. Nagyon jól megvagyunk, jókat szoltunk dumálni, bár pár napja volt egy kis nézeteltérés közöttünk, de most minden rendben van. Bár nem hiszem, hogy én tetszenék neki, mégis elég sokat jön oda, ahol én vagyok, és azt hiszem, ez egy jó jel.

Hétfő van. Az a nap, amit annyira nem vártam. Volt egy olyan érzésem, hogy valami rosz lesz ebben a napban. Hát meglátjuk mi minden fog ma történni.

Elég korán beértem a suliba, még senki nem volt ott. Vagyis volt egy-két ismerős, de nem igazán szeretem őket, szóval leültem olvasni. Igen, én szoktam olvasni, nagyon szeretek olvasni. A Nem moon című könyvet olvastam, a Twilight folytatását, mikor megjött Tomi. Tomi Misi egyik legjobb haverja, szóval megpróbálok pár jó pontot szerezni nála.

-Szia Mia! - köszöntött
-Hello Tomi! Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? - érdeklődtem
-Nemtudom, csak most hamarabb tudtak elhozni a szüleim.
-Ó, mert hogy téged kocsival hoznak, de jó már neked! - mosolyogtam rá Tomira
-Hát igen =D

A reggel igazából meglehetősen unalmasan telt, sőtt, az első pár óra is. Udvaros szünetben összefutottam lent Misivel, és egészen jól elbeszélgettünk, majd mivel mind a kettőnknek a 3.on volt óránk, a folyosón is folytattuk a beszélgetést.

Sajnos megzavart a csangő. Jellemző, mindig olyankor szólal meg, amikor kezd jó lenni a szünet! Mindketten bementünk a termeinkbe.

Mivel ma 6 óránk volt, Misiéknek pedig csak 5, biztos voltam benne, hogy ma már többet nem fogom látni. De óra után megpillantottam a folyosón.

-Héé, Misiii! Várj meg!
-Jujj, Mia, sziaa!
-Olyn jó nektek, hogy csak 5 órátok van! - végtam szomorú arcot
-Jaja, a jobbaknak! - mondta komolytalanul - de ha szeretnéd, megvárom, hogy vége legyen a 6. órátoknak!
-Igenn? - teljesen ledöbbentem
-Persze! - mosolygott rám kedvesen. - akarod?
-Hát, az jó lenne!

Azzal elsiettem a következő órára.