Igaz, hogy Hermione nem volt szerelmes Harrybe, ő Draco Malfoyt szerette, akit sohasem kaphat meg, de akkpr is nagyon rosszul esett neki a fiú viselkedése. Megcsókolta Parkinsont, miközben vele járt?! Ez egy szemét húzás volt! Ráadásul hogy jön Harry ahhoz, hogy smároljon Pansyval? Még én teszek neki szívességet, hogy járok vele, miközben nem is szeretem, erre meg leáll más csajokkal!!
Miközben Hermione így ingerelte magát, le is gördült pár könnycsepp az arcán, egyenesen bele az iskola területén lévő tóba. Merthogy Hermione kifutott oda, miután szakított Harryvel.
-Hé, Granger!
Ohh, már csak ez hiányzott, hogy még Malfoy is elkezdjen cseszegetni! - gondolta Mio
-Ne, Malfoy, légy szíves, most az egyszer ne!! - köcsörgött reménykedően a lány
-Rendben - mondta ravaszul Draco - azzal az egy feltétellel, hogy elmondod mi a baj!
-Mivan?? Persze, hogy aztán még ezzel is tudj szivatni! - tört ki újra a sírás Hermiből
-Nem, ez meg sem fordult a fejemben! Tényleg érdekel Granger!
-Nem hiszek neked Malfoy!
Szuper, megint itt áll előttem életem szerelme, és biztos, hogy nem vigasztalni akar! Pedig olyan szívesen elmondanám valakinek, hogy mi van! De Draconak?? Neki nem lehet! - gondolta
-Granger, tényleg érdekel! - húzófott a mardekáros fiú szája egy kicsiny mosolyra
-Rendben, Az a baj, hogy Harry csókolózott Parkinsonnal. Most boldog vagy? Menyj, és újságold el mindenkinek!
-Nem fogom, ez nem áll szándékomban. És mondd csak, te tényleg szeretted Pottert?
-Nemtudom. Nem igazán, de akkor is rosszul esett, amit csinált!
Még hosszú órákat beszélgetett egymással a két fiatal Hermione nagyon nagy örömére.
Milyen furcsa - gondolta Hermi - Draco Malfoy, a legnagyobb ellensége, és most mégis sokkal jobban megért, mint Harry vagy Ron vagy Ginny, vagy bárki más. De ez mégis jó. Talán nem is olyan reményvesztett ez a szerelem? Ááá, ő biztos nem szeret! Lucius Malfoy nem engedné, ráadásul Draco is aranyvérmániás, én meg ugye nem vagyok aranyvérű.. Kíváncsi vagyok, hogy ha az lennék, lenne e köztem és Draco között valami!
-Héé, min gondolkozol? - kérdezte Malfoy, mikor már hosszú percek óta figyelte a lány néha gúnyos, néha szomorú, néha reményteli arcát.
-Áhh, semmi, csak azon, hogy most mért vagy ilyen kedves velem?!
-Igazából nem tudom. - adta a jófiút Draco, miközben mindezt csak egy hülye fogadás miatt csinálta - Csak láttam, hogy sírsz, és hogy valami nagyon bánt, és Pansy mesélte, hogy Potter lesmárolta őt, és gondoltam kell egy váll, amin kisírhatod magad!
-Olyan más vagy most, mint régen.. Mint eddig bármikor! Eddig mindig bosszantottál, és élvezted, ha megalázhattál, most pedig ahelyett, hogy röhögnél rajtam, itt ülsz, és vigasztalsz. Mi történt veled?
-Semmi sem történt! Csak nem vagyok az a szívtelen mardekáros, akinek te gondolsz.
Egy ideig egyikőjük sem szólalt meg, csak némán ültek a tavat kémlelve. Draco azon gondolkozott, hogy eljött e már az ideje egy csóknak, vagy még túl korai lenne a lánynak. Végül arra a döntésre jutott, hogy egy puszit fog majd adni neki.
-Hé, nem megyünk vissza a kastélyba? Már régen elmúlt éjfél is, aludd ki magad! - javasolta végül Draco
-De, mehetünk!
Draco felkísérte a lányt a griffendél toronyig, és nyomott egy puszit az arcára, majd elsietett saját szobájába.
Hermione elpirulva dőlt be az ágyába, és elnyomta az álom.
Dracot viszont már várták a mardekáros társai.
-Na, hogy ment? - vigyorgott Flint.
-Ha tudni akarod, elértem, hogy szakítson Potterrel, és hagyta, hogy adjak neki egy puszit!
-Huhh, tényleg haladsz! - nézett elismerően az egyik mardis
-Igen, szerintem nem kell egy hét sem, hogy ágyba vigyem a csajt! Viszont most megyek aludni, hosszú lesz még ez a hét!

***

Másnap Hermione úgy döntött, megírja a történteket valakinek. Csak senkit nem tudott, akinek elmondhatta volna a történteket. Mivel még csak kedd volt, nem is volt több ideje ezen gondolkozni, mert sietnie kellett bájitaltanra.
Piton egy-két perces késéssel érkezett meg.
-Ma el fogják készíteni a Limbunus főzetet. Hogy mi ez? Egy olyan főzet, melynek egy kortyával ey percig olvashatsz mások gondolatában. A hozzávalók a táblán, készítsék el! - adta ki az utasítást
-Öhm, Granger! - möködte meg Draco a lány vállát
-Hmm?
-Segítenél? Nem tudom felaprítani a békakörmöt.
-Aha, add csak ide! - a lány mérhetetlenül boldog volt, mivel élete szerelmével kezdett valami kialakulni.
Malfoy a lány kezébe csúsztatott valamit, mikoz Mio visszaadta neki a békekörmöt felaprítva.
A lány kérdőn nézett rá, a fiú pedig némán formálta a szavakat: Olvasd el!!
"Maradj itt egy kicsit óra után egyedül, valamit adni szeretnék"
Hermione nagyon meglepődött, nem értette mért változott meg minden hírtelen. Dracoval viszonylag jóbanvannak, Harryvel már jó ideje nem beszéltek, Ronnal is csak néha-néha egy pár szót. Minden annyira megváltozott!

***

Hosszú percek után végre felhangzott az óra végét jelző csengő. Mio szíve óriásit dobbant.
Miután mindenki elhagyta a termet, Draco közelebb lépett hozzá:
-Adni szeretnék neked valamit!
-Mi...
-Pssszt, ne szólj közbe légyszí! Szóval adni szeretnék neked valamit. Mert tudom, hogy elég nehéz lehet neked most, hogy szakítottál Potterrel, meg minden. Szóval itt ez a könyv.. Egy napló. Ebbe beleírhatod szíved legféltettebb titkait is, és soha, senki nem fogja tudni elolvasni, mivel van rajta egy bőbűj. Csak az tud beleolvasni, aki előszöt írt bele. Szóval, ez a tied.
Azzal átnyújtott Hermionénak egy gyönyörű, kék kötéses könyvecskét, amin ez a felirat díszelgett: 'Hermione Granger naplója, illetékteleneknek elolvasni tilos!'
-Köszönöm - hebegte a lány - ez most tényleg nagyon-nagyon jól jött, végre ki tudom önteni a szívemet! Köszönöm! - azzal egy puszit nyomott a fiú arcára, majd egy kicsit elpirulva kifutott a teremből
Draco büszke volt magára, hogy ilyen könnyen mentek a dolgok, nagyon magabiztos lett.